Keresd a valótlant!;)

2014. július 17., csütörtök

Waya - egy elfeledett lény története: Farkastörvények

Farkasok birodalma

Hetek teltek el a leszámolás óta és minden egyszerűen olyan békés és normális lett. Talán már túl normális, sőt egyenesen szürke. A farkasok eltűntek, s magukkal vitték a sötét emlékeket. Csak mi maradtunk. Az embereket nem érdekelte többé, hogy mi történik az erdő mélyén, a farkasok birodalmában. A vérfarkasok legendája tehát megmenekült.
Elmélyülten csodáltam a Könnyek Fátyla fodrozódó hullámain játszadozó napsugarakat. Barátommal mostanában szinte minden szabad percünket itt töltöttük.
Eyolf hirtelen felém nyújtotta nyitott tenyerét, melyen valami fénylő ékszerszerűséget tartott.
- Mi ez? – kérdeztem kíváncsian miközben felé fordultam.
- Ez egy ajándék. Még a családomé volt, ez amolyan családi örökség.
- Nekem?
Eyolf arra kért, hogy forduljak meg és én megint csak engedelmeskedtem, de már nem bántam a szelíd szelindek szerepét. A fiú a nyakamba akasztotta a medált, s mikor visszafordultam az ő tekintete elidőzött egy kicsit az arcomon.
- Tetszik?  - kérdezte miután megszemléltem a nyakláncon díszelgő medált.
Egy vonító farkas fejet ábrázolt.
- Gyönyörű! De mivel érdemeltem ki ezt?
- Mert ez a jutalma az utolsó tisztavérű vérfarkasoknak.
- Köszönöm szépen.
Barátom megmutatta az ő nyakláncát, mely az én medálom folytatása volt. Pont összeilletek, és ha összetettük őket, akkor egy a holdnak éneklő farkast kaptunk. Kétségtelen: ez a legszebb medál, amit valaha láttam és az egyetlen, ami mesélni is tud. Mert a mi múltunk mind ott rejlik ebben a két ékszerben, az összes vérfarkasé. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése