Linkcserék

Linkcserére mindig van lehetőség, csak írj a Chatbe :)



Moments
Vízkatlan
Délibáb
HokaSite
Wolf RPG
The Secrets of the Forest
Farkas átok
Evolution - A leszármazottak
Rainforest


Maia lánya I. - Argen kardja
De Verfluchten
Survivor States
Moonlight night
Why does it rain down on utopia?
Warrior Flock
A 70. Viadal
Démonok ellen
A mi kis világunk
Gyémánt gyermek


Thousand years
Simple Bow Tie
A Szövetség-sorozat
Hős a sötétben
Black Magic
Tintacseppek
Farkasok közt a bárány
Secret Blood
Sárkány Gyémánt
Szupergimi
White Graphics
A Vadász
Deep breath
Tükörkép
Always and Forever
Túl a falon
COMICS
Téboly Program
A Legend of Fantasy
Csillagok Háborúja: A Jedik Hajnala
Zene mindörökre
Köztes világ
Felhőkastély
Blogolj
Lélekvándor
The Evolution Of Fantasy
Vérbosszú
A szikra 
Ördög bújt beléd
50 dolog, amit nem mondtam el

Végítélet
Országok viadala
Walhalla - Nem ismer lehetetlent
Eve's Seven
Never Too Late
A vörös rémfarkas
RUSH - Let The Game Begin!
Hogyan ússzunk meg egy gyilkosságot?
Babarózsa
Emilly Palton: Írj magadnak, mutasd meg a világnak!
Virágcseppek
Nyár a Balatonon
Első bekezdés
Foto Album
Pieces of me
Kawaii Blog Design
Elolvas-Lak
Flegma Pingvin*^*
Thunderbird ♥
Arctalan

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Üvegfal: 2. fejezet

Kép
  A telefonom rezegve táncolni kezdett az asztalon, mire izgatottan kaptam utána. Egy üzenet volt, valaki találkozni szeretett volna velem és legnagyobb megdöbbenésemre ugyanabban a városban lakott, ahol én: Stanlowban. Mivel kézenfekvőnek és egyszerűnek tűnt a randevú lehetősége, megbeszéltem vele egy találkozót. A helyszínt is hagyta, hogy én válasszam ki, így egy parkot és egy onnan a hegyekbe vezető túraútvonalat jelöltem meg. „ Rendben, ott találkozunk.” – jött a válasz bármilyen nemű tiltakozás nélkül. Pedig nem éppen szokványos programot választottam. Az emberek többsége ilyenkor moziba vagy étterembe, meg ilyen helyekre megy. Én azonban irtóztam a tömegtől és képtelen voltam teljesen kizárni a körülöttem lévő embereket – még akkor is, ha azok igazából nem velem foglalkoztak. Mindig is érdekelt, mit gondolnak rólam mások, hogyan láthatnak engem. Azonban eszem ágában sem volt úgy viselkedni, ahogy ők, mert az nekem műnek és megjátszott szerepnek tűnt. Negyedórával megelőztem a
További információk

Üvegfal: Prológus

Kép
 Abban a pillanatban, hogy megnyomtam a „telepítés" gombot görcsbe rándult a gyomrom. Hirtelen nem is tűnt olyan jó ötletnek letölteni egy társkereső applikációt. Nagyot nyeltem, amikor a telefon jelezte, hogy a telepítés sikeres volt. Felidéztem magamban mintegy bátorításképpen a hetekkel ezelőtt lezajlott beszélgetés egy részletét, ami abból következett, hogy édesanyám depressziósnak talált. Segíteni akart, hiszen ez volt a dolga. Mindig is segített, ahogy tudott vagy ahogy gondolta, hogy segíthet. Akkor éppen ki tudja hányadik pszichológushoz vitt el. – És a sehová sem tartozás érzése miért van? – ez érdekelt a leginkább, mert ez zavart a legjobban. – Nos, van körülötted egy üvegfal születésedtől kezdve. Ezen keresztül nézed a körülötted lévő világot és igazából nem veszel részt benne. Nem úgy kommunikálsz, mint a legtöbb ember. Viszont ők azt várják, hogy úgy kommunikálj ahogy emberekhez illik. Beszéddel elsősorban. De te egy egész más nyelvet beszélsz. Téged másképpen lehe
További információk

Mikor a játék eltörött

Kép
  Szomorúan néztem a földön heverő apró darabokat. Egyszerűen nem akartam elhinni, hogy ennyi volt. Ugyanakkor dühös voltam magamra, amiért ilyen ügyetlen voltam és elejtettem. De hiszen az előbb még a kezemben volt és olyan biztosan tartottam! Most meg…! A törékeny holmiból nem maradt más csak ezernyi töredék. Menthetetlenül kicsiny darabok, amiket soha többé nem ragaszthatok meg, hogy csupán a repedések látszódjanak és az is csak akkor, ha elég közelről nézi a szemlélődő. Óvatosan szedegetni kezdtem a darabkákat, közben a könnyek szúrták a szemem. A saját magam iránti harag hamar végtelenül örvénylő gondolatfüzért alkotott a fejemben. Annyira elvitt a valóságtól, hogy figyelmetlenné váltam és egy óvatlan mozdulat következtében megvágtam a bal kezem. – A PICSÁBA! – kiáltottam fel oly hangosan, hogy az egész ház visszhangzott tőlem. Tudtam, csak percek kérdése, s anyám felkiabál a földszintről, hogy hagyjam abba a káromkodást. Mindig zavarta, ha felhúztam magam valamin és nem viselkedt
További információk