Dorm: 13. fejezet
– Hogy lehetséges, hogy rajta vagy egy pár száz éves tablón? – egyenesen neki szegeztem a kérdést a sötét folyosón, sőt a nyomaték kedvéért nekiszorítottam őt a falnak. Dan tehetetlenségében felsóhajtott. Persze, nem volt annyira tehetetlen, mint amilyennek mutatta magát. Gond nélkül odébb pakolhatott volna, hogy az útjára menjen, de úgy tűnt semmi ilyesféle szándéka nincs. Nem fog lelépni. Hetek teltek el legutóbbi találkozásunk óta, amit megint egy olyan bizarr eset idézett elő. Szinte mindig úgy találkozom vele, ha valami valótlan dolog történik, futott át az agyamon. – Öregdiák vagyok – próbált megszabadulni minden komolyságtól, amely a mondataimból sugárzott. Nem díjaztam, ezúttal képtelen voltam rá. – Az igazat szeretném hallani! Ne játszadozz tovább! – dühös voltam, ezért egyre jobban felemeltem a hangom. – Jól van, de előbb menjünk be, mielőtt kiszól ránk valaki... – Nem megyek be többet a szobádba! És te sem jöhetsz be az enyémbe! – Akkor az első szinten lévő könyvtár, az jó