Álomfogó - csalóka álmok: 5. fejezet
Hetek óta dolgoztam a grófnőnél, s egész jól haladtam a cikkemmel. A főnököm pedig teljesen meg volt elégedve a munkámmal – igaz, néha rám küldte Lénát ellenőrzésképpen. Ez nem nagyon tetszett, de mivel fontos volt ez az állás, elviseltem a folyton csacsogó lány társaságát. – Jó reggelt, A…– köszöntöttem volna, ám nem ő nyitott ajtót, hanem az unokája. – Szia, Sara! A nagymamám ma nem tud mesélni neked. – Miért? Mi történt? – azonnal sötét gondolatok kerítettek a hatalmukba, lelki szemeim előtt láttam, amint Mort elteszi láb alól a rokonát. – Lebetegedett. De ha van kedved, maradhatsz. Hátha én is szolgálhatok némi információval a múlt eseményeiről. Bár ennek még a gondolatától is irtóztam, mégis meggondolatlan szavak csúsztak ki a számon. – Köszönöm, maradnék. – Akkor gyere be! – mosolygott rám, amitől kirázott a hideg. Dobogó szívvel léptem át a küszöböt. Gondolataim különféle rémképeket festettek elém, s az álmaimban látott Mort váratlanul megele...