Álomfogó - csalóka álmok: 6. fejezet
– Jól vagy? Mort aggodalmas hangja valahonnan egészen messziről szállt felém, pedig a fiú ott volt mellettem. A szemembe került portól és a vele keveredő könnyektől semmit se láttam, csak azt éreztem, hogy valami folyik az arcomon. Ijedten kaptam a homlokomhoz, végigsimítottam egy mély vágást, amiből vér szivárgott. – Hát nem igazán – jegyeztem meg, felköhögve némi port, miután felfedeztem a sebesülésemet – És te? Alig láttam valamit, de éreztem amint Mort közelebb húzódik hozzám. – Én, azt hiszem… jól – köhögte fel a szavakat, a nehéz portól fuldokolva. Hamar meggyőződtem róla, hogy – leszámítva ezt a karcolást – semmi bajom. Bár legszívesebben megpróbáltam volna felkelni, ám meg sem tudtam mozdulni. A hatalmas kővek megakadályoztak benne. – Te vagy minden baj forrása! – törtek ki belőlem a szavak, melyek teli voltak dühvel. Dühös voltam rá és magamra is, de egyszerűbb volt őt hibáztatni, mint magamat. – Miért? – kérdezte hosszas csönd után. Az okát nem tudtam, ezért most én hallga