Léleklátó
Olyan világba születtem, ahol az empátia kiveszőben van és az érzelmek az ember valódi énjével együtt rejtve maradnak. Mindenki falakat épít maga köré, hogy védje a lelkét, azonban sokakkal ellentétben én átlátok ezeken a megközelíthetetlen építményeken. Velem együtt akadnak még néhányan, akik különböznek a többiektől, akiknek még nem fagyott meg teljesen a szíve, így képesek együtt érezni másokkal és megérteni őket. Még jobban felhangosítottam a fülhallgatómban szóló zenét, hátha elnyomja azt a rengeteg gondolatot, ami éppen a fejemben járt. Legnagyobb bánatomra nem sikerült. Miért buktam meg a vizsgán? Tetszem neki? Milyen szép időnk van! Alig várom, hogy leülhessek sörözni a haverokkal! Ilyen és ezekhez hasonló elmélkedések kavarogtak a fejemben, viszont egyik sem volt az enyém. Mind a körülöttem lévő emberektől származott. Nagyon szerettem volna már leszállni a buszról és megszabadulni ettől az őrülettől, de még két megállót kellett utaznom. A következőnél öten szálltak fel és a