Dorm: 12. fejezet
A vörös, aranysárga és narancsos színű, száraz faleveleket vadul táncoltatta a hideg szél. Fázósan húztam össze magamon vékony kabátomat – kétségtelen, az ősz megérkezett. Mégsem tudtam száz százalékosan rávenni magam a tanulásra, ez már nem olyan volt, mint a gimi. Itt senki sem kötelezett semmire, itt már nem állt senki a sarkamban, hogy nyaggasson időnkénti lustaságom miatt. Dant hetek óta nem láttam, azóta nem, hogy szembe találkoztam a kicsivel több, mint száz éves tablófotójával. Helyette igyekeztem jó tanuló lenni legalább azzal, hogy bejártam az összes előadásra és jelen voltam minden gyakorlaton. Valamint pótoltam azt az anyagot, amiről lemaradtam a korábbi hiányzások miatt. Többet lógtam Helennel; sokfelé sétáltunk a városban, két hetente pedig jelenlétünkkel gazdagítottuk a szintbulikat, a Faházat, s elmentünk minden szakestre is. Próbáltam azért némi tanulásra is időt szánni, mivel vészesen közeledtek a Zh-k. Az egyik ilyen éjszakába – pontosabban hajnalba – nyúló tanulás