Lunatic
Elmerengve szemléltem a fehér papírlapon lassan életre kelő lovat, miközben a nyári eső kitartóan dobolt az ablakon. Szívesebben lettem volna kint, sétáltam volna a tocsogó betonon egyenesen ki a világból. Azonban jelenleg egész más kötötte le a figyelmemet. Lelkesen húztam egymás után a vonalakat, satíroztam és csodáltam a feketének mennyiféle árnyalata lehet. Egy idő után viszont kétségeim támadtak, ami az élethűséget illeti. Valamiért minél inkább kidolgoztam a lovat, az egyre kevésbé tetszett. Kelletlenül elhúztam a szám és hosszan néztem a paripa szomorú tekintetét. Legszívesebben azonnal a szemetesbe vágtam volna az egészet. Feleslegesnek éreztem az eddig ráfordított időt. Szomorúan gondoltam vissza a pár héttel ezelőtti beszélgetésre, amikor is anyám felvetette, lehetne egy saját kiállításom. Persze, ilyen pocsék rajzokkal! Még jobban rányomtam az amúgy is sötét ceruzát a lapra, így annak árnyalata könnyedén átütött a papíron. Hirtelen nagy csörömpölés ütötte meg a fülem