Dorm: 9. fejezet
Az iskolaorvos elég furán nézett ránk, amikor megjelentünk nála és próbáltuk elmagyarázni neki, hogy mindez egy véletlen esés következménye. – Sajnos nagyon ügyetlen vagyok. – tettem még hozzá – Megcsúsztam a lépcsőn és elestem. – Jobb lenne, ha ezzel bemennél az ügyeletre. Ezen kijelentés hallatán vetettem egy kétségbeesett pillantást Danre. A fiú közelebb lépett hozzám, így tarkómon érezhettem lélegzetét. – Biztosan nem tud rajta segíteni? Muszáj lenne a következő gyakorlaton megjelennie és, ha most elmegyünk a kórházba, akkor az egy újabb hiányzást jelentene és már amúgy sem rózsás a helyzete ebben a tekintetben. – Elsős, ugye? – vetett ekkor egy cinkos pillantást ránk, mire küldtem felé egy hamiskás félmosolyt. Mi lenne nélküled velem, Dan? A fiú pedig bólintott. Ennél többre már nem is volt szükség, az iskolaorvos helyre tette a vállamat, s mehettem is. A második órámra be is értem, ami egy előadást és egy azt követő gyakorlatot jelentett. Kíváncsian vártam mi lesz gyakorlaton, h