Dorm: 8. fejezet
– Ezt csak a GV-seknek kell leírni, ezt meg a gépészeknek... – a kopaszodó, szemüveges professzor, aki nagy valószínűséggel közel járhatott a nyugdíjkorhatárhoz háttal állt nekünk és különféle megjegyezhetetlenül unalmasnak látszó képleteket írogatott a táblára kacifántos, apró betűkkel. – Ezt pedig mindenkinek tudnia kell, mert kérdezni fogom a Zh-n! – s azzal, még mielőtt leírhattuk volna, letörölte az utoljára felírt képletet, pedig csak arra az egyre lett volna szükségem. Dühösen emeltem égnek a tekintetem, s addig néztem a plafonon villódzó neon lámpákat míg bele nem fájdult a szemem. Helen egy elfojtott nevetés kíséretében oldalba bökött. – Na, ne dühöngj! Gyerekjáték lesz az a zárthelyi! – Már ha megtanultam a gondolatolvasás minden fortéját – morogtam. Fogalmam sem volt róla, hogyan lesz így meg ez a tárgy. Atkins professzort lehetetlen volt követni, s a későbbiekben sem lett nála egyszerűbb a jegyzetelés. Mivel a következő előadásra csak késő délután került sor, úgy döntöttem