Álomfogó - csalóka álmok: 8. fejezet

Hirtelen zavaró fény esett rám. Védekezően kaptam arcom elé a kezem. – Bocs, de így legalább megkímélted magad egy kínos ébresztőtől – Mort tenyerével egy pillanatra eltakarta a gyufaszál fényét előlem. – Az elkövetkező huszonnégy órát is idelent szeretnéd tölteni? – kérdeztem rekedten, az ajkam kicserepesedett, a torkom kiszáradt a szomjúságtól. A fiút kevésbé viselte meg a helyzet, mint engem. Ez pedig bosszantott. – Míg te aludtál, körülnéztem egy kicsit miután sikerült elmozdítanom pár követ. Találtam egy alagutat, amiről fogalmam sincs, hogy hová vezet… Meg sem vártam, hogy befejezze. – Akkor mire várunk? Mort gonoszul elmosolyodott – Én speciel arra, hogy felébredj. – Nos, az megtörtént, szóval mehetünk! – nyújtóztattam ki elgémberedett tagjaimat. Mort el is indult, még mielőtt felkelhettem volna a földről. Leráztam magamról a port, aztán futólépésben mentem utána. Sikerült megcsúsznom néhány kövön, mire bosszankodva szitkozódtam. – Ez nem igazán hölgyhöz illő – jegyezte meg M...