Keresd a valótlant!;)

2014. június 24., kedd

Gargoyle - amint leszáll az éj, beköszönt a rettegés: 9. fejezet

Az éles sikoltást a holdfényben megcsillanó, vértől csöpögő karmok, majd csontok reccsenése követte. Az áldozat bordái szilánkosra törtek. S az ember máris élettelen rongybabaként lógott a szörnyeteg merev karjaiban. Aztán a torz fejű lény áldozata fölé hajolt, s egy mozdulattal letépte szerencsétlen fél arcáról a bőrt. Elszörnyedtem, ez volt az első alkalom, hogy ilyen tisztán láthattam hogyan gyilkol és, hogy egyáltalán hogyan néz ki – de az is lehet, hogy csak a könyvben látott ábra öltött alakot élénk képzeletemben.  Elgyötörten fordultam egyik oldalamról a másikra, mivel fölébredni ezúttal sem sikerült, a rémálom pedig könyörtelenül folytatódott. A szörny szép lassan elfogyasztotta az embert, s kénytelen voltam minden egyes mozdulatát végignézni. A vízköpő egyik hosszú karmával, orvosi pontossággal szakította fel az ember mellkasát és hasát, s ugyanakkor hegyes tépőfogaival átharapta áldozata torkát. A vér mindenfelé spriccelt, amint ütőeret talált és összeroppantotta a légcsövet. Azt hiszem ekkor sikoltottam fel először, de még ekkor sem voltam képes felébredni, az álom valósággal fogvatartott. Aztán egyik izmos mancsszerű kezével megragadta a holttestet és megrázta, percekkel később az áldozat egyik lába leszakadt, olyan volt, akár egy egyszerű játék mackó. Megint megpróbáltam kinyitni a szemem, de a rémálom nem engedett, mintha egy kéz szorította volna le a szemeimet, hogy ne nyithassam ki őket. Ezek után Gargoyle (magamban csak így hívtam) élvezettel tépte darabokra a még egyben maradt alakot, melynek cafatjai úgy hulltak alá lelki szemeim előtt, mint a hópelyhek, s mindent elárasztott a vér.

- Nem bírom tovább, nem bírom – akadtam ki másnap, s mindennek John volt a fül- és szemtanúja, mert nem volt más, akinek elmondhattam volna, hiszen Growfallban mindenki úgy tekintett rám, akár egy őrültre. Mindenki – ha tehette – elkerült, egyedül John barátsága maradt töretlen. Bár annak kifejezetten örültem, hogy Adeline és az anyja békén hagytak, de apában hatalmasat csalódtam.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése