Gargoyle: 11. fejezet

Már szürkült mikor felébredtem. Aznap éjjel valóban nem kínoztak a rémálmok, helyette megélhettem az egyiket. Ez pedig sokkal rosszabb volt annál, hogy láttam mit tesz a vízköpő egy ilyen éjszakai portyázása folyamán. Lepillantottam a földre; John sehol se volt, csupán a cuccai hevertek a matracon. Hogy fogom mindezt megmagyarázni a szüleimnek? Hisz senki sem hisz nekem, ráadást, azt a személyt is elveszítettem, aki még hitelt adott a szavaimnak.

Késő délután volt már, mikor valaki csöngetett. Mivel rajtam kívül csak Adeline tartózkodott a birtokon, egyértelmű volt, hogy én megyek ajtót nyitni. Így is tettem. Meglepetésemre John állt az ajtóban. Megkönnyebbülésemben a nyakába borultam és magamhoz öleltem, aztán szégyenlősen elléptem az útjából és behívtam.
– Azt hittem, hogy megölt téged – suttogtam, hogy csak ő hallja. Adeline amúgy se tudott semmiről, én meg nem akartam bajba kerülni általa.
A fiú elvigyorodott, kék szemei is nevettek.
– Engem nem lehet csak úgy elintézni. Különben is, valakinek össze kellett szednie téged a földről és visszahoznia a házba.
– Köszönöm – vetettem rá egy hálás pillantást – De akkor miért mentél el?
– Nem mehetnénk föl, ígérem, mindent elmondok.
– De – bólintottam és már meg is indultunk a lépcső felé. Adeline szerencsénkre egyáltalán nem foglalkozott velünk, de tudtam, hogy egy ősi legenda, ami egy gyilkos lényről szól, egyből felkeltené az érdeklődését. Ezt pedig nem akartam.
Miután John összeszedte a holmijait mindent elmondott, ahogy ígérte.
– Azért tűntem úgy el, mert éreztem, hogy veszélyben vagyunk és meg akartam keresni a szörnyeteget, de az hamarabb talált rád, én meg túlkésőn értem vissza. Segíteni már csak a domb aljában tudtam, elcsaltam tőled a szörnyeteget. S valószínűleg megölt volna, ha nem esik a fény csapdájába. Ugyanis kutattam még egy kicsit a legendája után, és rájöttem, hogy irtózik a fénytől, mivel éjszakai lény és a fény az egyetlen, ami képes mozdulatlanná tenni őt.
Elismerően néztem rá és még egyszer megköszöntem, hogy megmentett. 

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Üvegfal: 2. fejezet

Üvegfal: Prológus

Mikor a játék eltörött